/ A közvetlen kommentelés
fejlesztés alatt, addig emailben küldhetők
kommentek. /
Az
adórendszer és az életszínvonal közötti összefüggés
Az adókulcsokkal is van baj, de még inkább azzal, hogy ki
fizet adót Magyarországon. A
miniszterelnök szerint most már 4,2 millióan fizetnek adót, ami röhej.
A miniszterelnök szinte minden beszédében azzal dicsekszik, hogy
2015-ben már 4,2 millióan fizettek adót Magyarországon. A
4,2 millió munkavállalóba beleszámolják a bécsi kávézó pincérét, a
borsodi prostituáltat, aki Hamburgban nyomatja az ipart, és azt a 800
ezer vagy inkább 1 millió magyart akik, még rajtuk kivül külföldön
dolgoznak és ide egy rohadt forintot se fizetnek adót, de járulékot se.
Az ilyen önámítás nagyon veszélyes, mert elaltatja a
veszélyérzetet. Azt hisszük, hogy minden rendben van, 4,2 millióan
fizetnek adót és a valóság az, hogy talán 3,2 millióan, de ebből is 1
millióan a költségvetésből kapják a fizetést és abból fizetik vissza az
adót és járulékot, tehát jóval többet vesznek ki a költségvetésből,
mint amennyit betesznek.
Az adóbevétel felső határát
nagyjából elérték az ekáerrel, meg az online pénztárgépekkel.
Itt már olyan nagy csodát nem lehet csinálni, csak a gazdasági
növekedéssel. Ahhoz viszont oda kellene adni a pénzt ahonnan növekedés
lesz és nem csak baráti pénzosztás, amiből ezer év múlva
se lesz növekedés, legfeljebb papíron, amikor az uniós pénzek
elköltésének statisztikáit buherálják. A szomorú tény, hogy
legalább 35 Mercedes gyár ára ment a pocsékba, ekkora gigantikus
összeget költöttek el a semmire, mert látható növekedés és adóbevétel
nincs belőle. Ekkora uniós gazdaságfejlesztési pénz
elköltésével kétszer ekkora GDP-t kellett volna előállítani és a
gazdasági termelésből származó adóknak és jövedelemadóknak is kétszer
nagyobbaknak, kellene lenni, ha értelmesen költik el az uniós
gazdaságfejlesztést.
Miért igazságtalan a mostani adórendszer? Nálam jobban
megfogalmazza
ez az idézet: " A világ népességének 5 %-a birtokolja a világ
vagyonának 60 %-át. Ha
a világon
a jelenlegi magyar adórendszert alkalmaznák, akkor a gazdag 5
%-nak jelentősen csökkenne az adója, míg a másik 95 %-nak jelentősen
nőne. A gazdagok jóval gazdagabbak lennének, a szegények pedig sokkal
szegényebbek. Ez is lehetne a rövid magyarázata annak, hogy miért nem
alkalmazzák a világon a jelenlegi magyar adószisztémát. Ha
a
jelenlegi magyar adórendszert szeretnék alkalmazni a fejlett nyugati
államokban, akkor ezt olyan mértékű felháborodás és tiltakozás kísérné,
hogy szinte azonnal visszakoznának. Ott ugyanis a megélhetéshez
szükséges jövedelem adómentes, míg Magyarországon 16 %-os adó sújtja.
Nyugaton átlagosan 300 ezer forintnak megfelelő az a jövedelem, ami
után az adó nulla százalék vagyis nem adózik.
Magyarországon jelenleg 80 -90 ezer forint körüli összeg
lenne
megélhetéshez szükséges jövedelem, ami után a nyugati, emberközpontú
felfogással nulla százalék lenne az adó. "
Ez a
fogyasztási adóra koncentráló adózás egy nagy szívás. A
fogyasztási adó mint súlyponti adó főként az átlagos és alacsony
jövedelműek napi fogyasztásához kapcsolódó fogyasztási adókra
számíthat, mert az
autógyárak tulajdonosai nem itt fogyasztanak, az egyéb
külföldi jövedelemtulajdonosok sem itt fogyasztanak, de a több mint 1
millió külföldön dolgozó magyar sem itt fogyaszt.
A fogyasztási adót súlyponti adónak tekintő adórendszer fő hibája, hogy
hiába nő a GDP 3,5 %-al, hiába nő az ipari termelés 10 %-al, ez szinte
semmit nem javít az ország helyzetén, nem javít az emberek helyzetén,
mert amiatt, hogy a fellendülés gazdasági teljesítményét előállítók nem
itt fogyasztanak, nem nő a fogyasztásból származó adóbevétel. Ők pedig
csak 15 % jövedelemadót fizetnek és viszik külföldre az itt termelt
hasznot. Külföldön
például emiatt 45-54 % a jövedelemadó felső kulcsa. Ahol jólét van ott
magas felső adókulcsok vannak a jövedelemadónál.
2010 után a megélhetési jövedelemnek tartott
minimálbér
megadóztatása súlyos veszteséget okozott a munkavállalók többségének ,
hiszen a nulla százalékos jövedelemadójuk 16 %-ra nőtt.
Ez az adóemelés sárba tiporta, legázolta a fejlett nyugati világban
érinthetetlennek, tabunak tekintett alapelvet, hogy a megélhetési
jövedelmet nem lehet adóztatni, ennek betartása nem csupán politikai,
de erkölcsi norma. Olyan vívmány, olyan alapérték, amin nem lehet
átlépni. És ami ezen túlmenően rombolta az igazságosságba
vetett hitet az, hogy a szegényektől a megélhetési jövedelem
megadóztatása révén elvett pénzt a magas jövedelműeknek adták úgy, hogy
eltörölték a felső adókulcsokat, így a szegényektől beszedett adóhoz
hasonló nagyságú összeg a jóval kevesebb jómódú és gazdag zsebébe
került.
A jelenlegi
magyar adórendszer figyelmen kívül hagy egy nagyon fontos szempontot,
amit a jóléti társadalmak adórendszerei a jövedelemadó mértékében
érvényesítenek. A
jövedelemszerzés valamilyen módon kapcsolódik az adott országban lévő
piac használatához, a piaci lehetőség, a kereslet eléréséhez. Kereslet
nélkül, piac nélkül nem lehet termelni, nem lehet szolgáltatni, mert
nincs kinek. Ez a piacgazdaság alapja. A piac használatát a jóléti
társadalmak adórendszerei a jövedelemadóban érvényesítik.
Magyarországon
viszont nem. Talán az lehet a fő érv, hogy a munkaalapú
gazdaságban a munka az elsődleges és nem a piac.
A
fejlett nyugaton más az adózás logikája. Ott számít, hogy ki mekkora
részt vesz el a piaci lehetőségekből. Ha valaki vállalkozóként vagy
munkavállakóként - úgy, hogy munkáját vagy tudását adja egy
vállalkozáshoz - magasabb jövedelemhez jut és ezzel a piac nagyobb
szegmensét köti le, akkor a magasabb jövedelemrészért már nagyobb
százalékú jövedelemadót fizet.
A magyar adórendszer viszont nem
veszi figyellembe a piac használatát. Líneáris marad az adózás, a magas
jövedelem után is ugyanolyan százalékban fizet jövedelemadót mint az
alacsony jövedelem után, noha a piac jóval nagyobb szegmensét veszi
hozzá igénybe. És ez
így már inkább ideológia mint gazdasági racionalitás.
A
kormányzat fő érve a mostani adózást illetően, hogy aki többet keres,
annak több is maradjon a zsebében. Ennek az
adószisztémának a fő
haszonélvezői a nagyon magas jövedelemmel bíró adózók, és főként a
külföldi jövedelemtulajdonosok, akik kiviszik az országból a
jövedelemüket, itt adóznak alacsony adókulccsal, de nem itt
fogyasztanak. Vesztesei pedig a szegények, az alacsony
jövedelműek, akik ugyanolyan adókulccsal adóznak mint a gazdagok, mert
2010-ben megszűnt a megélhetési jövedelemnek számító minimálbér
adómentessége. Ami a kedvező adózással a magas jövedelműek, a gazdagok,
a külföldi jövedelemtulajdonosok zsebében marad, azt ez az adórendszer
kiveszi a szegények zsebéből. Számukra így az előző állapot szerinti
kevésnél még kevesebb marad a megélhetésre, a létezésre.
A
külföldi jövedelemtulajdonosok mellett a jómódú és gazdag kategóriába
sorolható magyar jövedelemtulajdonosok többsége is külföldön vásárol,
külföldön fogyaszt nagy értékben, így a fogyasztásukhoz kapcsolható
fogyasztási adók nem a magyar állam költségvetését gyarapítják. Több
mint 1 millió külföldön dolgozó magyar pedig még ennyi adót sem fizet
itthon, mint ahogyan járulékot sem. A nagyobb baj, hogy
ők nem
is fogyasztanak itthon, így a jövedelemadó helyett a súlyponti adónemmé
előlépett fogyasztási adóból több mint 1 millió jól kereső magyar nem
veszi ki a részét. Valójában
a
magyar állam költségvetése részére a fogyasztási adókból származó
bevételek nagy része az átlagos és alacsony jövedelműek fogyasztásából
keletkezik.
A jövedelemadó mértéke láthatóan összefügg az
életszínvonallal. Ahol
magas az életszínvonal ott magas a jövedelemadó felső kulcsa
és a megélhetési jövedelem adómentes. És ezzel nem lehet sokat
vitatkozni. Egyetlen
országban sincs jólét, ahol alacsony az adókulcs. A magyarok pedig
jólétet akarnak.
Felső szja-kulcsok Európában
Svédország
56,6 %
Dánia
55,56 %
Hollandia
52 %
Spanyolország
52 %
Finnország
51,13 %
Belgium
50 %
Ausztria
50 %
Norvégia
47,8 %
Izland
46,22 %
Németország
45 %
Franciaország
45 %
Olaszország
43 %
Görögország
42 %
Málta
35 %
Törökország
35 %
Lengyelország
32 %
Csehország
22 %
Észtország
21 %
Szlovákia
19 %
Ukrajna
17 %
Románia
16 %
Magyarország
15 %
Szerbia
15 %
Oroszország
13 %
Fehéroroszország
12 %
Bulgária
10 %
Bosznia-Hercegovina
10 %
Macedónia
10 %
Albánia
10 %
Kazahsztán
10 %